A damaszkolt vagy damaszk acél és az ebből készült kések és egyéb vágóeszközök története messzire nyúlik vissza. A damaszkuszi pengének igazi, csatákat is eldöntő ereje a Szentföld felszabadítására tett keresztes hadjáratokban mutatkozott meg leginkább, és ez a „varázsa” a mai napig megigézi a kések, kardok szerelmeseit. Erős, rugalmas, borotvaéles – e hármas kombináció teszi keresettekké a damaszkuszi acélból készült késeket a praktikumot, funkcionalitást tekintve. Ugyanakkor esztétikai vonzerejük is kiváló választássá teszi őket ajándék gyanánt vagy gyűjtők számára a pengék felületén kirajzolódó egyedi és különleges minták miatt.
A titok nyitja: a széntartalmú vasérc
Drezdai kutatók mikroszkopikus vizsgálatokkal megfejtették, hogy a keresztes hadjáratok során a muszlimok által használt damaszkuszi pengék acéllapjai – amik miatt rendre alulmaradtak a keresztesek – nanoméretű kettős szénrudacskákat tartalmaznak. Ennek jelentősége abban mutatkozott meg, hogy az ebből készült kardok valósággal kettészelték a keresztes lovagok kardjait, mivel a penge szinte önélezővé vált a széncsövecskék letörésével. Az újabb és újabb érdes, apró fogú fürészfelületeknek köszönhetően a damaszkuszi kardok tulajdonképpen nem is vágtak, hanem fogazatuk által szinte egy szemvillanás alatt kettéfűrészelték az ellenség kardjait.
Az átlagosnál magasabb tartalmú vasércet Indiából szállították Damaszkuszba, ahol a feljegyzések szerint a 9. században készítették a damaszkuszi penge első példányait. A gyártási módot hétpecsétes titokként őrizték, így azon kívül, hogy a kardpenge anyagát többször felhevítve, majd lehűtve edzették, nem lehetett többet megtudni készítésükről.
Az 1750-es évekre a damaszkuszi acél teljesen eltűnt a damaszkuszi fegyverkovácsok műhelyeiből, valószínűleg az indiai ércbányák anyagainak kimerülése következményeként, így az ő titkuk örökre rejtve marad. Mivel napjainkban nem áll rendelkezésünkre az az ősi technika és az a fajta acél, ahogyan és amiből a damaszkuszi pengéket előállították fénykorukban, a modern damaszk penge némileg eltér az eredetitől.
Elegancia, luxus és erő: A modern damaszkuszi penge
Az autentikus damaszkuszi kések két vagy több fajta acélból, rétegelt eljárással készülnek. Gyakran magas széntartalmú acélt kombinálnak alacsony szén-dioxid tartalmú acéllal. A damaszk kések esetében 100-500 réteget adnak hozzá az első köteghez, számuk a kívánt minta és termék vastagságától függ. Az így előállított damaszk kések kemények, kopásállók, törésállók és kiválóan megőrzik élességüket.
A damaszkuszi penge felszínén egyedi erezetek gyönyörködtetik használóját, ami többféle mintázatú lehet: sráf, örvény, felhő, mozaik, esőcsepp stb.. Sok intő jel mellett abból is fel lehet ismerni, ha egy damaszk kés hamisítvány, ha két ugyanolyan mintázatút látunk, hiszen az eredeti damaszkuszi kés esetében az egész pengén, beleértve a gerincet és a fogantyú alatti részt is, egyedi mintázatnak kell lennie.
Amiben a múlt elevenen él
Bár ma már a modern acélgyártási technikák által hasonló mintázatú és tulajdonságú kések előállíthatók, mégis a hozzáértők, kézművesek, gyűjtők egyfajta minőségi sztenderdnek tartják a damaszkuszi pengekészítés hagyományos módszereit.
A damaszk kés tulajdonosa a luxusérzésen túl kapcsolatban kerülhet egy több évszázados hagyománnyal, mely a megbízhatóságon, erőn és az elegancián alapult. Elég csak arra gondolni, hogy a feljegyzések szerint a damaszkuszi pengéből készült kard a selyemfátylat akár röptében is képes volt kettévágni.